Múlt héten, amikor a meetingen megláttam, hogy a partnerünk lazán szétnyitja a Galaxy Z Fold6-ot és úgy kezdi a prezentációt, tudtam, hogy nekem is kell egy ilyen. Tudod, az a pillanat volt, amikor rájössz, hogy a technológia néha tényleg többet tud adni, mint csak menőzést.
Aznap este, miután a gyerekek már aludtak, nekiálltam kutatni. Azt hittem, ez gyorsan megvan, de basszus… négy óra és két kávé után még mindig csak próbáltam megérteni a hajtogatható kijelző működését. Aztán szerencsére rábukkantam egy frankó oldalra, ahol nem csak a szokásos marketing duma ment, hanem igazi emberek írták le a tapasztalataikat.
Volt ott egy kreatív srác, aki úgy magyarázta el a mindennapi használatot, hogy teljesen belevesztünk a részletekbe. „Haver, ez olyan, mint amikor először ültél át bicikliről motorra” – írta, és ettől teljesen beindult a fantáziám. De a legjobb egy videós arcnak a tesztje volt, aki egy teljes hónapig csak ezt használta – még a fürdőszobába is magával vitte, ami szerintem már túlzás.
A nagy sokk persze az árnál jött. A feleségem konkrétan kiröhögött: „Te most egy használt autó áráért akarsz telefont venni?” De próbáltam elmagyarázni neki, hogy ez gyakorlatilag egy mini tablet és telefon egyben. Két hétig bújtam a teszteket, mint valami megszállott. A végén már úgy ismertem minden funkcióját, mint a saját tenyeremet.
Amikor végre megjött, olyan izgatott voltam, mint egy kölyök karácsonykor. A kicsomagolás külön szertartás volt, még a macska is érdeklődve figyelte. Az első nap az irodában… na, az egy külön story. Mindenki úgy bámulta, mint valami űrtechnológiát, még a főnök is „véletlenül” háromszor elsétált az asztalom mellett.
Most, hogy már egy hete használom, teljesen átalakult a munkastílusom. Reggel a vonaton úgy nyitom ki, mint egy kis laptopot, aztán egy mozdulattal összecsukva már megy is a zsebembe. A múltkor egy kávézóban dolgoztam rajta, és a pincér majdnem elejtette a tálcát, amikor meglátta.
És tudod mi a legjobb? A család, aki először hülyének nézett, most sorban áll, hogy használhassa. A feleségem állítólag recepteket néz rajta – mondjuk szerintem inkább sorozatozik, de mindegy. A kislányom meg már rajzol rajta, mint valami digitális művész.
A kollégák persze folyton kérdezgetnek: „Te, és tényleg nem látszik a hajtás? És meddig bírja az aksi?” Szerintem már többen is spórolnak rá, csak még nem merik bevallani otthon. De a legviccesebb az volt, amikor a múltkor egy üzleti ebéden az asztalnál kinyitottam, és a partner azt hitte, valami bűvésztrükköt csinálok.
Most már értem, miért mondják, hogy ez a jövő telefonja. Nem csak azért, mert összehajtható, hanem mert tényleg megváltoztatja, ahogy dolgozol és szórakozol. És a legjobb? A feleségem tegnap „véletlenül” ottfelejtette nyitva a laptopján a webshopot, ahol pont ezt a telefont nézegette. Szerintem karácsonyra már ketten leszünk „hajtogatósok” a családban… De egyelőre hagyjuk, hadd higgye, hogy nem vettem észre!